Szeptember 24:Mese Karinéról a boszorkányról, és a "collie" énemről

Kezdem akkor önző módon magammal. Mit is mondhatnék, hát nem unatkozom. Túl vagyunk az első zh időszakon, szerencsére nem én, hanem a diákjaink. Átlagosan hatan vannak, mi meg csütörtök kivételével minden nap találkozunk velük. Hétfő, szerda, péntek délelőtt óra, kedden délután gyakorlat. A maradék időmben próbálok boldogulni a munkámmal, amiből hála égnek egyre több van. Talán kicsit fura hogy ezt mondom, de rájöttem, nekem akkor jó, ha dolgoztatnak. Ilyen szempontból olyan vagyok mint azok a kutyák (pl. colliek) akik bekattannak (vagy rosszalkodnak) ha nem adnak nekik feladatot. Szóval panasz egy deka sincs, szépen fokozatosan egyre többet bíznak rám, csak győzzem megcsinálni.

A társasággal továbbra is elégedett vagyok, teljesen normálisnak tűnik mindenki, még arra is rájöttem hogy a brazil srác nem utál, csak a vizsgáira készül, ezért néz olyan furcsán zavartan ha megzavarom valamilyen kérdéssel. Az indiai srác sokkal kedvesebb mint gondoltam, a TA társam pedig teljesen jó fej, ha szabad ilyet mondani, akkor nem sok vizet zavar, főleg a számítógépe előtt ül és azon dolgozik. Karival is jól kijövünk, van türelme hozzám, ami kész szerencse. És ami még jó, hogy lehet érezni, hogy ez tényleg egy társaság, nem csak emberek egy légtérben történő munkavégzése. Igen, ebbe az is beletartozik, hogy néha összemosolyognak, mosolygunk Colin háta mögött, de nem vészes a dolog, éppen csak annyira van jelentősége, hogy mindenki ugyanazt gondolja a 3-ra beígért értekezletről, hogy fél 4 körül már illene elkezdeni. 

És amit még nem is említettem, hogy szülinapomra kaptam tőlük egy tortát, olyan igazi színes-ehetetlenülédesnek kinéző amcsi tortát, még a nevem is rajta volt, bizony ám, meg díszlufik, meg gyertyák. Extraként kaptam éneklést, mivel kevesen vagyunk, jól hallottam, mindenki énekelt, és nekem meg el kellett fújnom a gyertyákat, meg felvágni a tortát. Szóval volt nagy meghatódás részemről, hogy így befogadtak pár hét közös munka után. Na de ennyit a laborról.

Ebben a félévben is beneveztem a tornaórákra itt a közelben. Most először viszont egy olyan probléma állt elő, hogy mikor kiírtam, hogy milyen órák is érdekelnének, kiderült, hogy ha csak nem mondok fel és költözök be a tornaterem elé a kanapéra, akkor lehetetlen lesz mindenre eljutnom. Így most a déli órák kimaradnak, hogy még jusson energiám estére, amikor is jobbnál-jobb foglalkozásokra mehetek. Hétfőn, szerdán megint kick-box aerobic Turbómókussal, szuper mint mindig, kicsit fura hogy most már én vagyok az egyik alaptag, szinte teljesen lecserélődött körülöttem a társaság az utóbbi másfél évben. Kedden, csütörtökön  délután "Cardio Pump" Robinnal, aki  az egyik legprofibb edző akivel valaha találkoztam. Minden óra kicsit más, mindenkinek külön tud ajánlani különböző opciókat, ha mondjuk nem jó a térde és nem tudja csinálni azt a bizonyos gyakorlatot, akkor mutat valami mást, kicsi a csoport, így gyakorlatilag olyan mintha személyi edzőnk lenne. Ez az egyetlen olyan órám ami után minden egyed alkalommal izomlázam van :D Kipróbáltam még a jógát is, de csak kétszer voltam. Tényleg le akarok járni, de legutóbb komolyan mondom, simán elfelejtettem. Annyira más mint a többi órám, majdnem elaludtam rajta, megint kiderült, hogy még a nyugdíjas jógához sem vagyok elég hajlékony. Jót tett a hátamnak, de valahogy nem akaródzik menni...

És akkor végre elérkeztünk a mostani abszolút kedvencemhez a zumbához. Már írtam róla, akkor is elég nagy lelkesedéssel, azt hiszem azóta csak simán függő lettem. Ebben nagyon nagy szerepe van Karinénak, aki az órákat tartja. Szerinte tutira boszorkány. Hogy miből gondolom? Az első gyanús jelekre még nem figyeltem eléggé, miszerint annak ellenére hogy a mozgáskultúrám enyhén szólva sem közelíti az elfogadható szintet, mégis lejárok egy táncos órára, egyre nagyobb vigyorral az arcomon. Valószínűleg meg lettem bűvölve, jobban belegondolva, csak ez történhetett. Mert azon kívül hogy elkezdetem élvezni, már le sem fáraszt úgy mint az elején, és a megszokott hátsó sorból önkényesen előléptettem magam középre. Néha már olyan gondolatot is megkockáztatok, hogy van rá esély, hogy nem én vagyok a legbénább a csoportban. Őrület. 

Kariné amúgy nagyon ügyes, aktívan kommunikál a tanítványaival a facebookon, mindenkinek válaszol, múltkor még a dalok listáját is elküldte nekem. Mindig bátorít minket, hogy kérjünk tőle számokat, ő meg majd csinál rá koreográfiát, és tényleg megcsinálja!  Van olyan, hogy csak olyanok vannak amiket mi kértünk. Egyszer ezzel kapcsolatban beszélgettem vele, és akkor megtudtam, hogy azt hitte lengyel vagyok, és milyen érdekes mert ő meg ukrán származású. És van egy cicája, aki pont úgy néz ki mint szegény Pamcsi, Oscarnak hívják és nagyon idős már, és szerencsére jól van. Érted, ilyen kis apró személyes beszélgetések, amivel közelebb hozza magához a diákokat. Mindezt teljesen természetesen, semmi flanc, semmi felvágás, hogy "bibibi én jobban táncolok mint az egész csoport együtt".

Szóval szépen lassan be lettem hálózva (hogy szépen magyarosan fogalmazzak), nincs mese, nekem kedden és pénteken este ott a helyem zumbán. Igazából csak ma jöttem rá arra, hogy hoppá, itt valami varázslat van. Tudni kell rólam, hogy utálok a tengelyem körül forogni, akár egyet is, azonnal megszédülök. Ma minden gond nélkül csináltam egy ilyen fordulatot, magam sem értem hogyan, és ahelyett hogy azon izmoztam volna hogyan maradok egyenesben, simán megálltam 2 lábon. És ha ez nem lenne elég, Kariné bejelentette, hogy a múltkori videozós akció mintájára, most megint szeretné ha részt vennénk egy ilyen kis filmben. Meghirdettek egy versenyt, valamilyen extrém helyen kéne előadni azt a koreográfiát amit már pár hete minden órán elpróbálunk, lefilmezni, és beküldeni. Legutóbb mikor megtudtam hogy lesz ilyen, bekapcsolt a fejem felett a vészvillogó (a képzeletbeli), és nem sokon múlt hogy nem pánikolva hagytam el a termet. Most meg? Komolyan megfordult a fejemben hogy ezúttal ott leszek a felvételen, sőt hirtelen átfutott a fejemen 3 féle póló amit viselhetnék. Én. A kamerafóbiás. Aki az esküvőjén nem engedett filmezni. Aki ha meglát egy forgató TV stábot elindul a másik irányba. Szóval én, ilyeneken gondolkodtam. És még valahogy most sem tartom olyan nagyon elképzelhetetlennek, ha hátul állhatok. Valami nagyon nem stimmel. Előre szólok, nem ér röhögni ha megláttok az MTV-n (vagy valamilyen zenecsatornán) popsit riszálni valamelyik ( az év legviccesebb fellépése) klipben. Mert ezek után már azon se lepődnék meg annyira. :)