Február 27: Heti cicahíradó - kis színesek

Az már gondolom nem meglepetés, ha azt írom, minden nap egyre nyitottabbak a cicák, egyre aranyosabbak, és mi ha lehet egyre jobban imádjuk őket. Minden egyes perc öröm velük, minden napra tartogatnak valamit amin aztán napokig nevethetünk, vagy emlegethetjük olvadozva. Heti rövidhreink következnek :)

Mandy és a divat

Annyira egyértelmű, hogy ő a kislány. Teljesen más a járása mint Félixnek, sokkal finomabb, szinte vonul ahogy megy. A szőre sokkal puhább, jólfésültebb, többet és alaposabban mosakszik. Félix amolyan vagány  kócos kommandós, Mandy pedig a kifinomult elegancia, úgy ugrik, lép, hogy biztos benne, minden lépése tökéletes. Egyik este a fotelban pihent, én mentem lefekvéshez készülődni, és elmenőben még megsimogattam, ő meg elégedetten dörgölőzött. Bent átcseréltem a ruhámat pizsire, és mielőtt leoltottam a villanyt, még egyszer meg akartam simizni. Rámnézett, láthatóan teljesen megrökönyödöve, éppen hogy csak azt nem mondta "Mi ez a gönc rajtad anyukám? Hát nem tudod hogy idén a fekete-fehér a divat és nem a rózsaszín csíkos?" A biztonság kedvéért még megszagolta a nadrágomat, hátha legalább az rendben van, aztán sértődötten elvonult a fotel alá. Még csak az kéne hogy olyannal barátkozzon aki csíkos nadrághoz mackómintás felsőt vesz. Brrr.

Szieszta

Jelzőmacskák akcióban

Vannak a világon elfogadhatatlan dolgok. Az egyik például az, ha az ablakban ücsörgéshez valaki társulni akar kívülről. Rengeteg cica lakik a környéken, és bizony előfordult már olyan, hogy felugrottak az ablakpárkányunkra ismerkedni. Mi az egészből csak annyit vettünk észre, hogy valami egészen mély hangfekvésű  nyávogás hallatszik az ablakból, mire odaléptünk, már csak azt láttuk, hogy egyik cica erre, másik arra: kinti cica menekült, benti cica pedig átrohant a lakáson, és támadó pozíciót vett fel a biztonságos stratégiailag legmegfelelőbb helyen, a fotel alatt. A másik nagyon drámai dolog az, ha egy humán az udvaron mozog, pl. a szomszédhoz mer jönni látogatóba, urambocsá kopogni mer. Ilyenkor szintén rohanás van, igaz nyávogás nélkül. Van cserébe viszont morgás, méghozzá Mandy részéről. Irtó vicces, ahogy a kisasszony végigmorog a szobán, ilyenkor feltehetően átkot szór azokra akik meg merték zavarni az ablakban ücsörgés szent tevékenységét.

Megfigyelés

Közös hobbink, a filmnézés

Nem is tudom miért meglepő még leírni is, hogy a macskáinknak ebben is van ízlése, véleménye. Megfigyeltük pl. hogy a Vészhelyzetet annyira nem szeretik, illetve azt nem szeretik ha mi nézzük, legyünk szívesek olyankor inkább őket bámulni, ahogy hemperegnek, vadásznak, produkálják magukat a szoba közepén. És milyen vicces is amikor a gazdig egymást kérdezgetik, hogy "Ez volt az akit szívroham gyanújával szállítottak be? Dehogyis! Ez egy másik, ez leesett a lépcsőről, de szerintem a felesége lökte le, miért nem figyelsz?" Szóval Vészhelyzetet nem szeretik, cserébe viszont Mandy odavan Buffyért. Szeret idetelepedni a kanapéra, vagy a karfára, és velünk együtt nézni. Ugyanígy rendben van a Csillagkapu is, külön izgalmas mikor a DVD lejátszó lemeztartó tálcája magától kinyílik. Vadászni még nem vadásznak rá, de félek tőle az sincs már messze.

"Ne a Tv-t nézd!"

Mandy, a bátor

Pénteken elöl maradt véletlenül egy kis plüsskutya az asztalon, kb 1/3 macska méretű, nem is gondoltuk hogy különösebb jelentősége lenne. Félix mikor arra járt megszagolta, de nem nagyon érdekelte. Nem így Mandy! Annyira sajnálom hogy nem tudtam lefilmezni... Mikor meglátta, egyrészt bemerevedett az egész macska, kikerekedtek a szemei, a feje fölött pedig megjelent egy képzeletbeli buborék "Ez meg mi az ördög?" felirattal. Percekig így maradt, ez magában már megért volna pár képet, hát még amikor nekiállt hátrálni, domborítani a hátát, és felállítani a szőrt... :D Annyira édes volt, sajnáltam szegényt, de nem igazán tudtam mi lenne neki a legjobb. Végül megfogtam én magam a plüsst, amitől persze elrohant. Az asztal alól viszont továbbra is figyelt, így megforgattam a kutyát, hogy lássa nem bánt, és leraktam tisztes távolságba tőlünk. Azt a settenkedést...Leült tőle vagy tíz centire, és a kis mancsával próbálta elérni, de látszott hogy nem meri, nem meri, csak egy centivel közelebb ment, és végül megpöckölte nagyon puhán. Nem mozdult, megpróbálta megint. Azok a végtelenül puha mozdulatok amivel paskolgatta... Összepusziltam vona, de nagyon el voltam foglalva azzal hogy ne forduljak le a kanapéról a nevetéstől. :)

Csak semmi komolytalanság kérem!

Hajnali idill

Ma reggel hajnalban megébredtem, kiültem a kanapéra kicsit. Ami meglepő volt, hogy a cicák nem fent aludtak a megszokott helyükön, hanem lent a kanapén feküdtek. Amint elhelyezkedtem Mandy jobbról feküdt mellém, Félix balról, és mindketten dorombolni kezdtek. Félix nem érte be ennyivel, mikor látta hogy maradok, szabályosan belevetette magát a karjaimba, dögönyöztette a hasát, és ha lehet még hangosabban dorombolt. Nem tudtam ellenállni, kicsit eldőltem a kanapén, egyik cica a karomban, másik a lábamnál szuszogott. Súrolta a tökéletes határait. :)

Félix a karjaimban