Február 28: Bölényles az Antilop-szigeten

Múlt hétvégén 3 napos szünetünk volt, megragadtuk hát az alkalmat és elhúztunk kicsit a városból, az egyik legközelebbi téli kirándulóhelyre, az Antilop-szigetre. Voltunk már ott párszor, és az igazat megvallva nekünk télen tetszett a legjobban, így ideális úticélnak tűnt egy ilyen hirtelen kiruccanáshoz. Kevesebb mint 1 óra alatt megközelíthető az autópályán, és nyugisan eltölthető egy egész délután anélkül hogy túlzsúfolt utakon kéne kerülgetni másokat, és ilyenkor télen még kósza bogárrajok sem keserítik az ember életét.

A szigetre más ismerősként hajtottunk be, kész tervünk volt arra vonatkozóan amit biztosan meg akarunk nézni: a kikötő, a farm, és a bölények. Az időjárás kellemesen hűvös volt, a magasabb helyeken jól esett a sapka, amúgy teljesen kényelmesen lehetett mászkálni egy kabátban. Szerencsére emberek sem nagyon voltak, így tényleg kiélvezhettük a nagy semmit, amit a szigetről látni. Persze ez azért kicsit túlzás, a hely még mindig gyönyörű, a távoli havas hegyektükröződnek a Sóstó vizén, ha az ember a megfelelő irányba néz. De valahogy mégis olyan kietlen érzése van az embernek. Na nem olyan "lőjön le valaki" féle mint a sósivatagvan, inkább olyan távolba merengős, ahonnan azért fél óra alatt civilizációhoz jut az ember, de ahova mégis el lehet vonulni ha úgy tetszik.

Nekem külön öröm volt az is, hogy végre megint vezethettem kicsit. Szerencsére kevesen voltak az utakon, így gyakorlatilag csak ujjgyakorlat volt az egész, de mégis nagyon kellett már, tekintve hogy a héten elkezdem a kötelező 6+6 megfigyelés+vezetés óráimat (de ez már egy másik bejegyzés témája lesz). 

Bölényt amúgy eddig nem nagyon láttunk a szigeten, elvétve egyet-egyet, így nagyon megörültünk mikor megláttunk kettőt is amint békésen legelésztek. A bölények nagyon békés állatok, ahogy ott állnak a pusztában és esznek...gondolom ezért is van az, hogy időről-időre pár idióta megpróbál minél közelebb menni hozzájuk fotózni, vagy fotózkodni. Ráadásul akkora objektívvel, amivel a Holdról is tuti képet lehetne készíteni a legelő bölényről, de neeem, neki közel kell menni. Nem tudom, lehet csak én vagyok túlságosan félős ezekhez az akciókhoz, de mindig elképzelem ahogy az a tonnás állat egyszer csak megindul, mert nem tetszik neki ahogy és ahol állok, vagy hogy milyen sapka van rajtam, na akkor lehetne ám csak igazán díjnyertes utolsó képeket készíteni!

Miután lefotóztuk a bátor bölényfotósokat, folytattuk utunkat a sziget másik végébe, a farm felé. És láss csodát mibe futunk vele? Egy egész bölénycsordába, az út mellett. Ilyen szerencsénk itt még nem volt,  örültünk neki hogy ezúttal nem kellett kivárni amíg az egész állatsereglet átvonul az úton. 

A farm felé vezető út ha lehet még szebb mint a sziget másik oldala, legalábbis nekem jobban tetszik. Még több hegy, magányos fák, kidőlt kerítések, érdekes hangulat van a helynek.

Magát a farmot is már többször láttuk, mégis valahogy minden alkalommal van valami újdonság ami idáig kimaradt. Ez alkalommal egy sánta idős bácsi jött oda hozzánk, hogy láttuk-e a baglyokat, és az Állatot*. Megmutatta mi merre, mi pedig elindultunk felfedezni a hátsó udvart. Sikerült betévednünk az egyik épületbe, ami régebben lakóházként funkciónált. Ott volt szépen berendezve a konyha, a hálószobák, a mosókonyha...Ez magában még nem lenne olyan nagyon érdekes, de valahogy olyan történelem illata volt az egsz helynek, kicsit időutaztam is, pont olyan volt a hely, legalábbis hangulatra, mint az a vályogház amiben felnőttem. Láttunk régi mosógépet, centrifugát, egy egyedi függönytartó megoldást, és megtudtuk, hogy a "sleep tight" kifejezés arra az időkre vezethető vissza, mikor még a kellemes alvás attól függött, hogy az ágyban a madzagok milyen erősen voltak meghúzva. Mindezt egy idős néni mondta el nekünk, aki aztán elvezetett minket a baglyokhoz is.

Egy pár bagoly fészkel a hátsó udvarban, mint megtudtuk, fiókák is voltak, csak a helyi garázda mosómedve alakulatok megölték őket. Ez most így egy kicsit kegyetlenül hangzik, de ahogy a néni mesélte, a világ legtermészetesebb dolgának tűnt. Megtudtuk, hogy naplemente után lehet hallani a sakálokat, hogy a hátsó kertben időnként antilopok szaladgálnak, és hát igen, mosómedvék is vannak..komolyan mondom olyan  volt, mintha egy David Attenborough filmbe cseppentem volna, nagyon élveztem :)

*És akkor az Állatról. A sánta bácsi gyakorlatilag azzal fogadott minket, hogy tudjuk-e, hogy van ilyen jószág a farmon. Montuk hogy nem, és persze nem értettük pontosan mikor magyarázta merre találjuk, így simán elmentünk mellette, illetve alatta. Merthogy kiderült, ez az állatka nem csak hogy tud fára mászni, de ott szokott aludni is. Szerintem az állatkerti példányok erről nem tudnak, ezért láttuk őket mindig összebújva, a talajon. És hogy kiről van szó? Tennék egy próbát, ti megismeritek-e ennyiről a komát, nekünk nem ment. (Ypszi, neked nem ér súgni!) Íme:

Sötétedés előtt indultunk el haza, hiszen az is jó fél óra amíg az ember kikocsikázik a szigetről. Nagyon jó kis kirándulás volt, biztosan megyünk még máskor is, mondjuk úgy következő tél magasságában.

További képek itt.