Április 12: Rövid cicahíradó- Itthon vannak a gazdik! :)

Nos, megérkeztünk. :) Tényleg csak röviden írok, mert holnap van egy zh-m, nem is szaporítom tovább a szót, vágjunk bele. :) 

Christine nagyon  jó munkát végzett, majdnem minden nap írt, mit csinálnak, hogy vannak a macsekok, én meg megpróbáltam nem minden pillanatban értük aggódni. Amikor azt írta hogy ezek szerinte buliznak, nem igazán vettem komolyan: mi bajt csinálhat 2 macska egy rendesen elpakolt lakásban? Hülye kérdés, ugye? Szerintem is.

Szóval hazaértünk, és a cicák elbújtak, azt hitték megjöttek az Utazótáskás Szörnyek, és elfoglalták a nappalit. Mandy a fotel alól lesegetett, Félix pedig fent volt a legfelső polcon, a szokásos helyén. Azt az arcot le kellett volna fényképezni mikor meglátott, haláli volt ahogy kikerekedett a szeme, éppen hogy csak meg nem szólalt, hogy "Ez nem lehet igaz! Ez tényleg Ő!". Aztán amint rájött hogy én vagyok, hátat fordított, és kereken tíz percig duzzogott. 

Persze a kajának nem tudtak ellenállni. Először Csülök tört meg, és kezdett el zabálni (nem, nem enni, szabályosan csámcsogott), ezt hallva pedig Félix is előjött. (Szerintem félt hogy nem marad neki) Kaja után egy darabig még kérette magát, meg hát meg is kellett szimatolni mindent, aztán felugrott a szárítóra, odamentem hozzá, és szabályosan a karjaimba vetette magát. :) Olyan dorombolást-dörgölőzést  csapott, mint még soha, még a nyála is kicsordult a nagy bújásban. Hagyta ölbe venni magát, bújt, komolyan mondom úgy éreztem ez jobban hiányzott neki mint a kaja. :) Később Mandy is jött hízelegni, közénk feküdni, vele is hamar helyreállt az idill. Éjszaka pedig mikor kimentem a fürdőbe, láttam hogy mindketten a nappaliban alszanak, a hálószoba felé fordulva. Gyanítom, hogy szemmel akartak tartani minket, nehogy megint lelépjünk. :)

És hogy a macskabuliról is írjak. Christine pár naponta felporszívózott utánuk, mert olyan kupit csináltak. Mikor írta, nem akartam elhinni, pedig de. Az egész lakás macskaalomban úszott, az alomnál már csak a macskaszőr halmozódott fel jobban pl. a kanapén. A függönyről 1 centi vastag szőrréteget szedtem le, az üvegasztalon sáros macskanyomok mindenütt. A műbőr asztalterítő már tésztaszűrőnek se lesz jó, úgy kilyuggatták hogy öröm nézni. A mosógép alól kicibálták a papírokat, és miszlikbe vágták. És ezt többnyire egy éjszaka alatt, mert Christine feltakarított utánuk előző este. A hatékonyságra nem lehet panasz. :)

Szóval itthon vagyunk, nagyon jó, és külön öröm, hogy a cicák így örültek nekünk. Mikor megérkeztünk nagyon kis megviseltnek tűntek, még Mandy is kócos volt kicsit, pedig ő aztán nagyon ad magára. Ma reggel viszont már újra kisimult, fényes szőrű cicáink voltak, mintha mi sem történt volna. :) 

(Ja, és az út visszafele nagyon jól sikerült, leszámítva Párizsban a rohanást, hogy elérjük a gépünket. Viszonylag kényelmes helyünk volt, jó kajákat hoztak, a bevándorlásnál sem volt semmi gond, és a csomagjaink sem vesztek el. :) )