Április 15: Németország - Potsdam, Am Neuen Palais

A következő 2 napot Potsdamban töltöttük. A konferencia egy tóparti szállodában volt, egy erdő közepén. Sajnos Gombi nem tudta úgy kiélvezni a kényelmet mint amennyire lehetett volna, ugyanis közbejött valami olyan, amik általában csak az ember rémálmaiban fordulnak csak elő: mikor megérkeztünk tudta meg, hogy neki másnap előadást kell tartania, mert beválasztották a legjobb 6-ba a beküldött absztraktok alapján. 

15 perces előadást kellett hirtelen varázsolnia úgy, hogy a laptopja sem volt nála, tehát nem volt hozzá anyaga. Az volt a szerencséje hogy vele volt a konferencia vészhelyzetekben már jártas segítője (jómagam), és külső segítséggel Amerikából, és  Budapestről (köszönjük. :) ) sikerült végül összeraknia az előadást. Volt amúgy valami sunyiság a dologban, mert pénteken este mikor már megvolt a 15 perces szösszenet előadásra készen, akkor odament hozzá az egyik fejes és mondta, hogy legyen inkább olyan 8-9 perc, az se baj ha rövidebb. Másnap ő volt az első előadó, és kiderült, hogy tökjó hogy ő tartott egy nagyon rövid előadást, de attól még mindenki más megtartotta a maga 15 percesét. Úgy látszik nekik nem szóltak. És a kétszáz eurós jutalmat kapó 3 emberkét is közülük választották ki. Sebaj, Gombi meg kapott egy dögös csengős nyulat, piros masnival, igazi csengőcskével, Lindt csokibelsővel. Kár hogy ezért idegeskedhetett egy adagot. Cserébe viszont ismerkedett emberkékkel, ami mindig jó a szakmában, ha másért nem, már csak ezért (és a csengős nyúlért) megérte neki.

Ennyire volt a víz a szállodától

Hajnal a tóparton

No de amíg Gombi konferenciázott, addig mi a barátokkal nyakunkba vettük a várost, és megnéztünk pár jópofa dolgot. Az nyilvánvaló volt már az első nap, hogy az összes kastélyt és látnivalót nem látogatjuk meg 2 nap alatt, így nagyjából random módon választottunk ki pár helyet amit végülis megnéztünk.

A palota oldalról

Első megállónk az "Am Neuen Palais" volt, a Potsdami Egyetem szomszédságában. Ami elsőre sokkolt minket, az az volt, amilyen méretekkel a palota építői dolgoztak. Nem hiába, az egészet azért építették a 18. században, hogy felvágjanak vele, és megmutassa a király gazdagságát, hatalmát. Szerintem ez sikerült. Eleve a terület, a parkkal akkora volt hogy esélyünk nem volt arra hogy bejárjuk. (Még poénkodtunk is, hogy a palotával szemben lévő 2 másik hatalmas épület volt biztos a cselédség kis vityillója...és tényleg. Mint később megtudtuk ott volt a konyha, meg az ilyen alantas munkák helye, onnan hordták át az ételt az úri lakomákhoz. ) Ha nem fújt volna még aznap is a jeges szél kicsit mászkálhattunk volna kint a parkban, de így alig vártuk hogy bejuthassunk valami szélvédett helyre.  

Kénytelen voltam a sálamat a fejemre tekerni hogy ne fagyjak meg

A belépőkön kicsit felvontam a szemöldököm, mert ez volt az első hely ahol nem elég hogy kifizetted a 6 eurós belépőt, ha fotózni akartál bent, azért még 3 euróért fotós jegyet kellett venni. És akkor még kikötötték hogy a vakudat sem használhatod. Szerintem ez így nem feltétlenül volt fair, tekintve hogy a szobák fele le volt sötétítve, állvány és vaku nélkül gyakorlatilag lehetetlen volt elfogadható képeket csinálni. Ami ok lenne, rendben van ha árt a fény a dolgoknak, de akkor ne adjanak el rá fotós jegyeket, hanem írják ki hogy tilos fényképezni és kész. Szerintem. A jegyhez amit vettünk amúgy lehetett kérni robot idegenvezetőt, gyakorlatilag egy mp3 lejátszó fülhallgatóval, neked csak a szobának megfelelő számokat és a play gombot kell nyomkodnod amikor a következő helységbe átmész. Szerencsére volt angol nyelvű is, így én sem maradtam ki a mókából. Felhúztuk a cipőtakaró, márványpadlóvédő gigapapucsot, és elindultuk hogy felfedezzük a palotát.

A kagylós bálterem

A méretek belülről is lenyűgözőek voltak. Az egyik bálterem akkora volt, hogy a mostani lakásunk vagy tízszer beleférne kertestül, macskástul, szomszédostul. Az én abszolút kedvencem viszont nem ez volt, hanem az  (igen, egy palotához több bálterem jár), aminek a falait és a mennyezetét kagylókkal, tengeri kincsekkel, kőzetekkel rakták ki. Elképzelhetetlen mennyiségű kagylóhéj mindenhol, olyan ötletesen és szépen felhasználva, kirakva, hogy csak ámultam-bámultam. A hely amúgy a karácsonyi bulik színhelye volt, ha jól emlékszem általában 2 hatalmas és 5 kisebb (csak 5 méter magas) fenyőfa állt a sarkokban, és persze az ünneplő bálozók. 

Mindez kagylókból és más tengeri herkentyűkből

Megnézhettünk ezen kívül több háló-, öltöző-, akármilyen szobát is, és mindegyikhez kaptunk egy rövid mesét a fülünkbe. Ami elég hamar feltűnt, hogy a falakon lógó hatalmas festmények láthatóan valami nagyon fura ízlés szerint voltak elhelyezve. Jól megfért egymás mellett a kép Szűz Máriáról, valami görög csoportos meztelenkedős dologról, arról ahogy Zeusz hattyú alakban tesz éppen boldoggá egy nőt, egy csatajelenet halottakkal... Mint kiderült, ezt nem utólag rakta fel így egy nemtörődöm kolléga, hanem maga a tulajdonos, Nagy Frigyes szerette így keverni a stílusokat. Kivéve a csillároknál, mert azok bizony a szobák kilencven százalékában ugyanolyanok voltak. 

Ha egyet láttál mind láttad

Meleg terelésére használt paraván

Népszerűek voltak a csicsás tapéták, különböző virágminták, pávák, keleti életképeket ábrázolók... Nagyon ügyeltek az összhangra is, tehát ha a tapéta pávamintás volt, akkor a teremben minden másnak amin kárpit volt annak ugyanolyan pávamintásnak kellett lennie. Az akkori lakberendezők nagyon értették a dolgukat, tudták, a tükrök a falakon nagyítják a teret, így elég gyakori volt hogy egymással szemben lévő falakon plafonig érő tükrök nyújtózkodtak, hogy a kisebb (3-4 lakásunknyi) termek még nagyobbnak látszódnajak.

A kárpit és a fal mintája ugyanaz

Pávamánia

Csengők

A palota különlegessége az első emeleten található fürdőszoba, amit utólag alakítottak ki az egyik szekrényben (legalábbis nem nagyobb mint egy szekrény), Viktória császárnő kérésére. Szintén az ő ötlete volt az, hogy az eeleten található madzagos csengőket, amikkel a személyzetet hívték, váltsák le elektromossággal működőkre. Elég bizarr látvány a sok kapcsoló a csillivilli palotában. Összességében nagyon jó kis idegenvezetést kaptunk a fülhallgatón keresztül, és élveztük a látogatást, bár utólag megegyeztünk abban, hogy pontosan 3 szobával többet láttunk mint szerettünk volna. :) Mint mondtam, a kertben nem nagyon tudtunk sétálgatni, olyan jeges szél fújt hogy teljesen biztos jégszobrokként végezzük valahol 2 virágágyás között.

...

Folyt. köv.