Június 9: Cicahíradó - Ricardo jelentkezik

Sziasztok Skacok!

Nem tudom emlékeztek-e még rám, Ricardo vagyok, a mosómedve. Tudom, nagyon régen jelentkeztem, de hát ha elmesélem mennyi minden történt velem, biztos elnézitek nekem. Először is ott volt a hurcolkodás  még a csillogó fás ünnep után. Annyi doboz volt a lakásban, azt sem tudtam melyikbe bújjak bele, nehogy otthagyjanak! Furcsa volt látni, hogy szinte semmi nem maradt ott... de az az igazság, hogy túl izgatott voltam a költözés miatt ahhoz hogy szomorkodjak. 

Na és akkor az új helyről. Hát elképesztő, képzeljétek, akkora ablak van a szobámon, hogy egy egész mosómedvecsalád odaférne nézelődni. Eleinte jó volt, mert nem voltak zöldek a fák, és átláttam a szomszédba, most már nyújtózkodnom kell ha a nagy szőrös kutyát akarom meglesni délutánonként. Minden nap történik valami izgalmas, komolyan mondom, sokkal érdekesebb, mint a képes-hangos doboz amit a gazdiék bámulnak. A szomszéd ház teraszán például lóg egy csomó színes pörgő-forgó-csilingelő dolog, na azokat órákon keresztül szoktam bámulni.

(Azt szinte meg sem merem említeni, hogy Pyryék néha nyitva hagyják az ablakot, és így ki tudok lógni kicsit mászkálni a környéken. Többet nem is merek írni, legyen elég annyi, hogy amikor arról mesélnek, hogy majdnem elütöttek egy mosómedvét, akkor éppen siettem haza valahonnan amiről szintén nem beszélhetek...)

És a legfontosabb, képzeljétek, új lakótársaim vannak! A nevük Félix és Mandy,mindketten cicák,  és annak ellenére hogy már nagyon régóta velünk laknak, csak nemrég találkozhattam velük személyesen is. Az úgy volt, hogy a gazdiék megígértették velem, hogy amíg nem kapok engedélyt, nem mutatkozhatok be a szőrösöknek, mert nagyon félősek. Mondjuk ez egy kicsit bántott eleinte, mert szerintem egyáltalán nem vagyok félelmetes, de aztán Morzsi,- az egyik új plüsskutya, aki harmadakkora mint én- mesélte, hogy az egyik szőrös teljesen kiborult mikor meglátta őt, fújt meg szőrt borzolt. Szóval úgy döntöttem, hogy hallgatok a gazdiékra, és elbújtam, mikor a cicák betörtek a hálóba. 

Mert igen, betörtek, nem is egyszer, főleg akkor mikor csak én voltam itthon. Volt hogy alig tudtam beugrani a szekrénybe, olyan gyorsan történt az egész. Aztán ott lapultam fél napokat, amíg a pajtik kiszórakozták magukat. Jó, azért nem kell nagyon sajnálni, megsúgom, istenieket lehet szundítani a téli pulcsikon. 

És múlt héten végre találkozhattunk! Nem is tudom hogyan mesélhetném el jobban azt az estét, mint a képekkel amik akkor készültek:

"Adj egy ötöst tesó" :)

Szerintem jól megleszünk. 

Még egyszer, ne haragudjatok hogy ilyen sokára jelentkeztem csak, és most is csak ilyen rövid beszámolóval. Egyszerűen sűrű lett az élet itt az új helyen. Megyek is aludni, holnapra mókusles a program, a világért sem aludnám át. 

Sziasztok,

Ricardo