Április 14: Németország- Berlin

Idén a hazautunk időpontját és az otthon tartózkodás hosszát nem csak a szabadnapjaink száma határozta meg. Még tavaly a kanadai konferencián összefutottunk egy magyar sráccal, aki akkor említette, hogy van minden évben Németországban egy konferencia, ami esetleg Gombit is érdekelné. Utánajártunk, és szerencsére elég közel esett ahhoz az időszakhoz amit amúgy is otthon töltöttünk volna, így bejelentkeztünk. Maga a konferencia gyakorlatilag csak 1 napos volt, de gondoltuk ha már egyszer ott járunk, akkor találkozunk németországban élő barátainkkal és körülnézünk kicsit a környéken, nevezetesen Belinben és Potsdamban.

A gépünk reggel 9-kor szállt le Berlinben, ahol már vártak minket a barátok :) Ők amúgy Németország másik feléről utaztak oda, hogy együtt tölthessünk pár napot, ezúton is köszönjük. Nem volt szigorú napirendünk, csak kb. voltak elképzeléseink arról mit szeretnénk megnézni. Sajnos nem volt időm felkészülni úgy ahogy szerettem volna (térkép, látnivalók listája, térképen bejelölve, megközelíthetőség, stb..), cserébe nem kellett tartanunk magunkat semmilyen előre kitűzött tervhez, és nyugisan telt a nap.

Központi pályaudvar

Az időjárással nem volt szerencsénk, elég hűvös volt, olyan volt mintha bármelyik pillanatban nekiállhatott volna szakadni az eső, és nagyon durván fújt a szél. Ezek közül én azt gondoltam, hogy a szél lesz a legkevésbé zavaró, de ez már nekem is túlzás volt, ha nem lett volna extra sapkánk odafagyok a folyópartra.Az első látnivaló igazából nem is látnivaló volt, hanem "csak" a központi pályaudvar, mégis meg kell említenem, mert nekem ez volt az egyik legkellemesebb élményem Berlinben. Mikor azt mondom pályaudvar, nekem általában eszembe jut a Keleti vagy Nyugati, ami barátok közt szólva sem egy kellemes hely. Namármost ez a pályaudvar ahol mi jártunk, inkább egy pláza, hatalmas terekkel, tele mindenféle bolttal, ÉS sínekkel ÉS vonatokkal ÉS mindezt több szinten. Nem semmi tervezés kellhetett a megvalósításhoz: képzeld el ahogy mondjuk beülsz egy kávéra a földszinten, de ha lenézel a korláton túl akkor ott van rengeteg vágány jövő-menő vonatokkal, he pedig felnézel, akkor látod hogy a mozgólépcsők felvisznek több szint magasságba, és mindegyik szinten vonatok közlekednek. Tiszta sci-fi az egész.  Mindehhez hozzájön az, hogy az egész hely nagyon tiszta, rendezett, jól kitáblázott. A WC-k fizetősek, egy automatába kell bedobni a pénzt, és akkor a forgókar beenged, és természetesen a csempéről is enni lehetne (egy átlag pályaudvari mosdóhoz képest mindenképpen).

Reichstag

Habár az időjárást tekintve nagyon csábító lett volna eltölteni egy napot a szuperpályaudvaron, mi mégis inkább nyakunkba vettük a várost. Átsétáltunk a folyón átívelő egyik hídon, és a Reichstag felé vettük az irányt. Sajnos bemenni nem tudtunk, 2 hétre előre kell bejelentkezni, és így is sorok kígyóznak a téren, de kívüről is nagyon jól nézett ki.Utunk a Brandenburgi kapu felé vezetett . Gondolom mondanom sem kell, rengeteg volt a turista, és élelmes vállalkozók rájöttek, hogy szimplán az épületekkel fotózkodás már unalmas lehet, így előálltak valami (számomra) egészen szokatlannal. Csirke, tigris, Dart Veder, és Berlinmackó jelmezbe bújtak, meg lehet őket szólítani, leállni fotózkodni, és aztán tetszés szerint egy kis apróval jutalmazni a mutatványt. Természetesen lenyúlás egy kicsit a dolog, de nekem tetszenek ezek a kezdeményezések, aki csak meglátja ezeket a figurákat mosolyog, és ha nem is pózol velük akkor is jobb napja lesz, ebben biztos vagyok. :)

Innen szintén egy köpésnyire található a meggyilkolt európai zsidók emlékműve. Én általában nem vagyok egy emlékmű rajongó, de ez nagyon tetszett, ugyanis gyakorlatilag nem egy nagyobb szoborról van szó, hanem egy egész térről, amit különböző méretű betontéglatestek borítanak. Úgy van kialakítva, hogy a szélén alacsonyabbak, és befele haladva egyre magasabbak a kövek, magában a tér alapzatában pedig hullámok vannak. A betontömbök nem random fekszenek a téren, hanem egymással párhuzamosan, így a térnek nincs olyan pontja amiről ne látszana a tér széle, csak mindez betontömbök alkotta falak által határolt folyosón keresztül. Tudom én, ez leírva nem hangzik olyan jól, sok betontömb, hát na bumm, mi lehet ebben olyan nagy szám, de higgyétek el nekem, van egy hangulata a helynek. Érdemes a kövek között bolyongani kicsit, annak ellenére hogy tényleg mindig látod a folyosó végét, kicsit félelmetes (legalábbis az olyan félőseknek mint én). A térhez természetesen tartozik egy holokauszt múzeum is, de ezt ezúttal kihagytuk, ezektől a helyektől soha nem lesz jó kedve az embernek…

Mint mondtam elég hűvös, szeles időt fogtunk ki, és már erősen ebédidő is volt, így megejtettünk egy gyors ebédet is. Azért is jó "helyiekkel" kirándulgatni, mert tudják milyen kajákat érdemes megkóstoln: ezúttal a currys kolbászra esett a választás. Ez gyakorlatilag egy sült kolbász (sokkal enyhébb fűszerezésű mint mondjuk egy akármilyen magyar), currys-ketchupos szósszal. Nem mondom hogy a legjobb dolog amit életemben ettem, de nagyon finom, mindenképpen megérte a kóstolást.

St. Marienkirche

Újult erővel folytattuk városnéző körutunkat, tettünk egy hatalmas sétát az Alexanderplatz környékén. Van ott egy kis helyes templom (St. Marienkirche) amit megnéztünk belülről is. Kívülről, sőt ránézésre belülről is teljesen normális kis templomnak néz ki, de ahogy ott sétálgattunk és jobban megnéztük a szobrokat, hát, nagyon furcsa volt. Koponyás, szörnyes szobrok alig olvasható latin felirattal, fura domborművek szintén koponyával, csontvázzal, kígyóval…Most már értem honnan jönnek azok az Indiana Johns-os  sztorik a titkos templom titkos bejáratával, amit úgy találnak meg, hogy valamelyik oda nem illő festmény/szobor ujja rámutat egy angyalra, aminek a trombitája valahova mutat és annak az árnyéka délután kettőkor megmutatja hol kell feltörni a márványpadlót és már látszik is alatta az elfeledett korok titkos címere… És akkor még az alienes freskót nem is említettem. Ok, valójában ezek nem alienek. Ez egy 22 méter hosszú 2 méter magas freskó a bejárat mellett, és a halottak táncát ábrázolja. Érdekes élmény volt.

Ezután már gyakorlatilag csak a Berlini dómot néztük meg. Nekem nagyon tetszett ahogy a víz fölé magasodott. Belülről is gyönyörű az egész, nem is nagyon tudok mit hozzátenni, érdemes volt megnézni. Ami nekem pluszban szemet szúrt, hogy a mozgássérültekre külön gondoltak, külön nekik kijelölt hely volt az első sor előtt.

Valahol ezen a ponton értük el a határainkat, több templomot már nem tudtunk volna befogani, így visszasétáltunk az autóhoz, és elindultunk Potsdamba, a konferencia helyszínére. Összességében Berlin tetszett, de kicsit túl sok volt az ember az én ízlésemnek. Ami nekem kicsit meglepő volt, hogy mennyi a biciklis, gyakolatilag folyamatos volt a bicikliforgalom a városban, és nem csak farmeres halásznadrágos fiatalok tekertek, hanem öltönyös, kosztümös figurák is.  Sajnos idő szűke miatt csak ennyit láttunk a városból. Most hogy már kaptam egy kis ízelítőt, már lenne egy szép listám amit mindenképpen meg akarnék nézni, de azokat majd legközelebb ha arra járunk.

Képek majd még lesznek ha lesz rá igény, egyelőre spórolok a tárhellyel.